blogvember 15

Köszi az együttérző kommenteket a tegnapi poszthoz, jólestek! Ma természetesen egész nap a fejemben volt ez az Ügy, a feljelentés, hogy mi lesz még ebből, mikor jön szembe Jake Peralta, lesz-e ilyen, hogy tárgyalás, vajon a felbőszült szomszéd felgyújtja-e a házunkat vagy átdob-e egy bombát, szóval ilyenek. 

Annál is inkább, mert ma reggel otthagytuk Danit anyukámmal holnap délutánig, mi meg eljöttünk kicsit felnőttnek lenni. Jaj, és mielőtt eljöttünk, megtanítottuk Daninak, hogy hogyan tud engem anyukám telefonjáról felhívni, ha esetleg anyukámmal valami történne - eléggé kellett uralkodnom a hangomon, hogy ne remegjen, mert ezt még elképzelni is elég borzasztó (akkor is, ha nagyon pici csak rá az esély, hogy bármi ilyesmi történik). 

Na de elindultunk, túráztunk egy jót, hálistennek nagyon szép időnk lett végül (pláne a havasesőt vizionáló előrejelzéshez képest), közben végig volt miről beszélgetni - és ez azért olyan jó, hogy 16 és fél év után is bőven van mondanivalónk egymásnak -, aztán ebédeltünk, elautóztunk a szállásra (ami egy lovas panzió!), aztán még elmentünk megnézni Wetzlart, ami nagyon-nagyob cuki volt még úgy is, hogy mire odaértünk, koromsötét lett. 

"Néha csak saját magamra van szükségem"

"Segítséget kérni oké"