blogvember 5

Tegnap volt egy éve, hogy eljöttünk először megnézni a házunkat. Teljesen hihetetlen, hogy majdnem nyolc hónapja itt lakunk. Vagyis most már nem hihetetlen, de tavaly ilyenkor teljesen elképzelhetetlennek tűnt nekem, hogy ide költözhetnénk tényleg. Nem láttam magunkat ebben a házban, pedig állítólag azt "kell", de valahogy azonnal szimpátiát éreztem az épület meg a kert meg az utca - meg az ingatlanos - iránt. Emlékszem arra a pillanatra, amikor az ingatlanos megkérdezte, hogy na, akkor most érdekel minket vagy nem, és akkor nem is voltam biztos benne, hogy mi az őszinte válaszom, mert tényleg nem tudtam elképzelni, hogy itt lakjunk. De B. rámondta, hogy persze, hogy érdekel, és én is úgy gondoltam, hogy inkább érdekel, mint nem. Nem volt sürgős nekünk a költözés egyébként, de nem volt másik jelöltünk, és a nézegetést eddigre már meguntuk, és látszott, hogy annyira nincs sok olyan ház a piacon, ami komolyan szóba jöhetne, hogy érdemes legyen ezt a házat csak az "instant love" hiánya miatt elszalasztani. De - és ezt írtam tavaly is - végig nagyon jó, nagyon pozitív megérzésem volt az egésszel kapcsolatban.
Hiányzik-e Luxembourg? Nem. A programlehetőségek, a több spontaneitás, a tömegközlekedés és az infrastruktúra hiányzik. A kertes házas vidéki életünkben csak autóval tudunk bárhova is eljutni, és jóval több előre tervezést igényel, ha munka után még valami esti programot akarok csinálni. Ebből főleg az autózást utálom. De ez van. A lakás és a főbérlőtől való függőség egyáltalán nem hiányzik. Ami kifejezetten boldoggá tesz itt: a fények, a madárcsicsergés, a kert, a tágas terek, a mi ízlésünket tükröző berendezés. (És már milliószor írtam, de az is a költözésnek köszönhető, hogy Danit sikerült kimentenünk a borzalmasan embertelen luxemburgi Spillschoulból.) Hogy Németországban élünk és nem Luxemburgban, ez annyiban érződik, hogy olcsóbban vásárolunk be (meg persze a bejárásban). A soknyelvűség nyomtalanul eltűnt az életünkből, a múltkor egy luxembourgi buszon kapkodtam a (lelki) fejem, hogy jézusom, mennyi nyelv - már teljesen hozzászoktam, hogy ha valamilyen idegen nyelvet hallok, akkor az a német.

kezd kinőni a fű :)