blogvember 3

Akkor most on popular demand (EGY ember kérte): Dani. 

Szóval Dani büszke nagycsoportos, "Vorschulkind". Itt nem kérdéses a jövő szeptemberi iskolakezdés, csak akkor merül fel a plusz egy év ovi, ha valami komoly gond van (nagyon nagy motorikus, szellemi vagy konkrétan beszédbeli lemaradás, és akkor javasolnak speciális intézményt). Szóval az iskolakezdés kész tényként van kezelve, már be is van íratva egyébként, tök vicces, nagyon-nagyon előre tervezős a rendszer, nekünk való. 
Dani mostanában nagyon sokat változott, elkezdett önállóan alkotni; főleg rajzolgatni, vagdosni és ragasztgatni (szigorúan a földön kuporogva :D), meg bármiféle tárgyakból (pl. csipeszekből) építeni, legózni, kirakni dolgokat. Ezeket eddig is csinálta (bár az építés és a rajzolás-színezés új), de eddig mindig kellettünk hozzá, vagy hogy csak nézzük, vagy hogy tizenkét és fél másodperc elteltével a kezünkbe nyomja, és inkább mi csináljuk. Most sokkal önjáróbb, most is pl. legózik és közben németül magyaráz hozzá. Ez a német, ez őrület. Az óvónők is csak hüledeznek, hogy hogy lehet, hogy csak március óta tanulja/beszéli. Pont most voltunk pár napja az oviban fogadóórán, ahol részletesen beszéltek Dani fejlődéséről, szociális, motorikus és kognitív képességeiről, jaj, nagyon jó élmény volt - nem is csak az, amit mondtak róla, hanem hogy látszott, hogy tényleg nagyon odafigyelnek rá, olyan megnyugtató! És külön örültem, hogy szinte mindent értettem is. :) Nagyon jó alapjai vannak az iskolához, az egyetlen dolog, ami nehézséget okoz, az az, amikor ki kell várnia a sorát, vagy osztozni kell valamin. Hát, öt éves, teljesen rendben van, majd megtanulja ezeket is. 

Én továbbra is nagyon okosnak, intelligensnek tartom, de azzal a disclaimerrel, hogy nem ismerek más ötéveseket közelről. Kíváncsi, érdeklődő, nem lehet neki eleget olvasni esténként... Szívesen néz mesét, néha hagyom neki, de azért igyekszem csak akkor, ha nincs semmi mentális energiám programot kitalálni, maga választ a youtube-ról (felügyelettel), de kb. háromféle dolgot néz: Játék autók (sic - ebben egy pasas pakol kis matchboxokat ide-oda, és tök lassú az egész, és nagyon természetes), Játék mesék (sic - ez ártalmatlan, gyerekeknek szóló számítógépes játékok mesévé narrálása, ami szerintem tök jópofa ötlet, más kérdés, hogy a grafikák rettenetesek, meg az egész egy agyzsibbadás), Kisvakond. Egyelőre nincs kortárs nyomás, de perceink vannak hátra, úgy érzem... Nincs tévénk, nincs videójáték, stb., szóval amíg másnál nem lát ilyesmit (mondom: perceink vannak hátra), jók vagyunk. (Valahogy, amikor Daniról írok, mindig ennél a témánál kötök ki. :D)

Mostanában elkezdett direkt füllentgetni, külön arckifejezést és hangszínt fejlesztett ki erre a célra, mondja a kis valamit, és "akkó, elhiszed?", hát halál cuki, persze komolyan kell venni: igyekszem azt közvetíteni felé, hogy alapvetően nincs okom benne kételkedni, de van, amikor tudom, hogy nem mond igazat. Érti és szereti a vicceket, a nyelvi poénokat, a szarkasztikus túlzásokat. Elkezdte - teljesen magától, vagy az oviból, de nem "tőlünk" - megkülönböztetni, hogy mi a "lányos" és mi a "fiús". Jól elkommunikál bárkivel, kezdeményez is, németül is, magyarul is. Múlt héten itt voltak a Gondnokok (majd az is az egyik novemberi poszt témája lesz a terveim szerint), és velük is olyan jó volt nézni, ahogy interaktált, az első kisebb zavarbajövés után teljesen fesztelenül. Ma meg a dm-ben a pénztáros néni kínált neki színes ceruzát, mire közölte, hogy "van már otthon elég" (az egész sor mögöttünk nevetésben tört ki). 

Ami egy kicsit nehéz, az a B.-vel való kapcsolata. Nagyon nem kiegyensúlyozott a dinamika, NAGYON anyás: ha itthon vagyok, mindenhez én kellek, és B.-vel borzasztó elutasító tud lenni, bántóan (nyilván, öt éves, az ember próbálja nem magára venni, de hát nehéz, főleg, hogy évek óta tart). Győzködésre hajlandó vele is pl. elmenni fürdeni, illetve ha nem vagyok itthon, akkor tök jól elvannak kettesben. És sok tevékenységnél nem gond, ha nem vagyok ott, inkább a gondozási feladatok a gyenge pont(ok): fektetés, fürdetés. Vannak ennek előzményei, potenciális magyarázatai, amiket nem szeretnék a blogon tárgyalni, mindenesetre erről se gondolom, hogy "baj", csak hogy azért ezt még nem nőtte ki, és néha nagyon meg tudja nehezíteni a napjainkat. 

Az utolsó bekezdést küldöm mindenkinek, aki a számokat szereti: Dani 118 cm és 20 kiló, és 31-es a lába (50 cm-vel és 4 kilóval született, a lábmérete meg ugye mínuszos volt). Múlt kedden volt 5 éves és négy hónapos.

Ezeket Zsuzsi készítette rólunk a Nagy Német Őszben:

nyugi, csak viccelünk :))