blogvember 23

Ez most egy gasztroposzt lesz, akit nem érdekel,  lapozzon :)

Szóval ma két olyan dolgot is készítettem, amit eddig még sose, vagy eddig tök másképp. Az egyik a paradicsomleves volt, amit eddig én életemben asszem egyszer csináltam, Mautner Zsófi receptje alapján, és az nem volt rossz, de annyira átütő se, de amit ma csináltam, az meg teljesen saját ötlet volt, és ilyen anyám gazpacho, apám hagymaleves mix lett, és bár a fiúknak nem ízlett*, nekem NAGYON. Paradicsomsűrítmény volt benne, egy fej vöröshagyma, só, bors, némi pirospaprika, kevés tejszín, és pizza fűszerkeverék. A hagymaleves-jellegét azért nyerte, mert a vöröshagymát nem turmixoltam bele, hanem dinsztelés és fűszerezés után egyszerűen csak a leves alján maradt. A tetejére még morzsoltam fetát meg szórtam egy kis rozmaringot. Annyira bevált, hogy vacsorára is ezt ettem, mini sajtos melegszendvicsekkel.

A másik egy ún. túrós süti volt (vagyis még van!), ezt a receptet csináltam meg, nem lehet elrontani, viszont ez a sütési idő kamu, nekem 35 perc kellett 200 fokon, és még tíz perc 220-on. Nagyon kellemes, könnyű süti, és annyira kevés benne a liszt, hogy a túrós palacsinta/rétes/batyu töltelékére emlékeztet. :D (A recept ír plusz porcukrot a tetejére, de mi így is elég édesnek találtuk, nem hiányzott.)

*CORR: B.-nek ízlett, csak az egyben maradt hagymadarabokat furcsállta benne.