blogvember 28

Két hete tettük ugye azt a bizonyos feljelentést. AA múlt kedd (nov. 18.) óta egyáltalán senkit nem láttunk "abban" a lakásban, pláne nem az erkélyén - síri csönd. Én mindenesetre továbbra is rettegek, félek, nincs nap, hogy ne úgy jönnék haza (még akkor is, ha csak az oviig mentem el), vagy ne úgy lennék itthon, hogy ne folyton e felé a szomszéd felé tekintgetnék, hogy na, mikor jelenik meg. És olyan gondolatok is gyakran megfordulnak a fejemben, hogy na, amikor hazajövök, össze lesz graffitizve a ház (horogkereszttel/dávidcsillaggal), fel lesz gyújtva a ház, oda lesz szarva az ajtó elé, stb., sőt, még az is eszembe jut, hogy mindjárt bedörömböl "valaki", és akkor mit csinálok. Azt hiszem, ez az egész incidens nekem nagyon "mélyre ment". Tényleg az összes zsidóüldözöttségemet előhozta. És folyamatosan várom azt is, hogy na, mikor hív a rendőrség / na, mikor kapunk hivatalos levelet a feljelentésről, és azért ez se egy kellemes gondolat.

Elég szomorú, hogy így elromlott ezzel a házzal meg az ittlakással most a kapcsolatom, mert például a kertbe is alig merek kimenni. Remélem, nem fog sokáig tartani... (Biztos nem segít sem az, hogy pms-elek, sem az, hogy most három napig kettesben vagyok Danival.)

az iroda előtt 

Ma amúgy egy nagyon megúszós pénteket tartottam, bementem az irodába és a nap nagy részét karácsonyi és (B.-)szülinapi ajándékok keresésével töltöttem (meg szocializálódással), aztán fél 4-kor le is léptem. Mentségemre szóljon, hogy tegnap megcsináltam legalább két napra való fordítást meg lektorálást, illetve hogy még csomó túlórám van a konferenciaszervezéssel összefüggésben, és azokat nálunk le lehet csúsztatni. 

A hétvége nem hoz túlságosan lázba, viszont jövő héten elvileg találkozom egy rég nem látott barátnőmmel, meg lesz egy koccintás is a konferencia sikerére, meg B. szülinapja - és ezek mind ugyanazon a napon 😅