blogvember 9

Tegnap váratlanul telefonált a sógorom, B. öccse, hogy beugorhatna-e pár napra, ma reggeli érkezéssel. Hát tökre megörültünk neki, pont nem olyan rég beszéltünk róla, hogy ő még nem is járt a Házban (bár kívülről amúgy látta, amikor még nem laktunk itt, a költözés előtt egy hónappal). Neki amúgy nagyon érdekes élete van, teljesen más ritmusban és világban él, mint mi: profi csellista. Főleg Párizsban él, de rengeteget utazik, most is úgy lyukadt ki nálunk, hogy Münchenben volt, és úgy volt, hogy Hollandiába megy, de mégse, viszont már megvolt a vonatjegyének egy része, de Párizsba csak szerda délutánig kell odaérnie... Iszonyú nehéz dolga van, mert szabadúszó, nagyon keményen meg kell dolgoznia minden fellépési lehetőségért, saját magát menedzseli, folyamatosan millió dolga van. Mi, a kényelmes, kiszámítható 8-17 irodai világunkból csak nézzük, hol csodálattal, hol értetlenkedve, hogy ezt vajon hogy (és meddig) lehet bírni. Koncertjeire sajnos nagyon ritkán jutunk el, legutóbb szerintem másfél éve márciusban lépett fel Metzben, és akkor B. és az anyukájuk is elment meghallgatni. De lehet, hogy azóta is volt rá példa, csak nem emlékszem.

Mindenesetre ebből a hektikus életmódból adódóan ritkán tud jönni hozzánk, és az általában az utolsó pillanatig bizonytalan - így nagyon örültünk a tegnapi váratlan hívásnak. És hát Dani majd' kiugrott a bőréből, amikor M. betoppant délelőtt. Nem tudom, ezt hogy csinálja, hogy akármennyi idő telt el a legutóbbi találkozásuk óta (most, ha minden igaz, augusztus közepe táján találkoztak utoljára), Dani mindig imádattal csüng rajta az első pillanattól fogva, és - szó szerint - nem engedi el a kezét. (Dani az én öcsémért is hasonlóképpen odavan, de M. iránt valami elképesztő mértékben rajong.) 

Én meg szerencsére közben rendbejöttem, köszi az érdeklődést az érdeklődőknek, úgyhogy a mára tervezett hamburgerezést gyorsan kibővítettük négyfősre (még pont volt egy utolsó ugyanolyan ciabatta a boltban tegnap este, amilyenből a fiúk előzőleg megvettek hármat! - ez egy jel), és ma kihoztuk az együtt töltött napból a maximumot, mert holnap-holnapután mi sajnos persze dolgozunk.

szinte Dani is majdnem látszik :D