blogvember 18

Ez a mai egy nagyon szép és nagyon pihentető, feltöltő nap volt! Eleve ezzel a napkeltével indult, és ZÚZMARÁVAL:

Aztán - mivel mára előrelátóan szabit vettem ki - elmentünk anyuval a gyönyörű napfényes Luxemburgba, korizni. Ez nekünk nagyon kedves közös programunk, anno Krisztus előtt az iskolai téli szünetek minden egyes napján mentünk a Műjégre, és imádtam. (Emlékszem, hogy egyszer az volt valamiért a büntetésem, hogy aznap mégse mehettünk korizni - a mai napig fel tudom idézni azt a borzalmas szomorúságot és csalódottságot és reménytelenséget, amit akkor éreztem!) Szóval elmentünk korizni, de mivel csak délben nyitott a pálya, előtte még sétálunk egyet a környező kis tavacskákat körülvevő erdőben. 

Nagyon jó volt, jólesett a mozgás, a napsütés, a hideg, az együttlét. És aztán a korizás is végülis jól sikerült, bár nem indult túl biztatóan, mert anyu elesett, szinte ahogy a jégre léptünk, és egy kicsit a fejét is beverte, úgyhogy onnantól csak a szélén, folyamatosan a palánkba kapaszkodva mert menni (meg én se mertem hagyni, hogy ennél vakmerőbb manőverekre vállalkozzon), pedig egyébként ő nagyon jól tud korcsolyázni, csak a saját, bőr korcsolyájához van szokva, nem a kölcsönzős, a lábát érzésre kevésbé megtartó műanyag korikhoz. De pár kör óvatoskodás után aztán egész normális, már-már (lassú) korcsolyázásra emlékeztető tempót nyomtunk, és azért bő másfél órát ott voltunk - és a világ összes "feminista" témáját megbeszéltük az endometriózistól a szülészeti erőszakig. :D 

Anyukám amúgy szeptember óta nyugdíjas, és nagyon szeretne valamit dolgozni, hogy (újra) kerete legyen az életének. Magyart és angolt tanított egy gimnáziumban, és tanítani már nem akar egyáltalán, semmilyen keretek között, viszont nagyon szívesen önkénteskedne olyan területen (Budapesten), amihez nem kell előkepzettség/tapasztalat. Ha valakinek van valami ötlete, ne tartsa magában :)