blogvember 29

(Ne ne ne, ne legyen még végeeeeee, olyan jó ez a mindennapos blogoláááás! - Tudom, csak rajtam múlik, hogy milyen gyakran írok, és tudom, hogy ez most azért is ilyen jó, mert véges, tudok MINDENT (erről :P).)

Ma úgy keltem fel, hogy meh, kinek van ehhez kedve? Aztán belelkesedtem, hogy délután korizni megyek Danival egy olyan karácsonyi vásárba, ahol még sose voltam, ráadásul potenciálisan egy kollégabarátnőmmel, akinek a kisfia 3 hónappal fiatalabb Daninál, szóval a délután sorted, délelőttre pedig még tegnap eldöntöttem, hogy Dani szobáját fogjuk szortírozni, és tudtam, hogy ezt muszáj most csinálni, úgyhogy egyszer csak elkezdtem, Dani meg segített: egyesével kivettem az összeömesztett játékos dobozaiból a m-i-n-d-e-n-f-é-l-e dolgokat - de nem tudom eléggé érzékeltetni a mindenféle-séget: koszos zsepitől a plüssállaton át a legón keresztül az ollón át a kulcstartóig, és persze könyvek MINDENHOL -, és ő eldöntötte, hogy kell-e még, vagy nem. Meg kell, hogy mondjam, kellemes meglepetés volt, hogy szinte minden esetben úgy döntött, ahogy én is döntöttem volna. A nagy szelektálás egyébként onnan jött, hogy egyértelművé vált, hogy kell még polc a szobájába, elsősorban az exponenciálisnál is gyorsabban növekvő legókészlete miatt, és hát annak kell a hely. És ahogy törtem a fejem, hogy hova lehetne tenni az új polcot majd, rájöttem, hogy mi felfele egyáltalán nem használtuk ki eddig a helyet a szobájában, minden "földszintes" (ami persze nyilván azért van, hogy elérje), de simán egymásra tehetnénk két polcot és tádámm, sokkal nagyobb tér lenne. Meg ugye van ez a félgalériaágy-projekt is, ami lassan kezd testet ölteni, már találtunk egyet, ami tetszik (de engem egyelőre riaszt az összeszerelés :D), és hát nyilván egy 90*200-as ágynak is több felület kell, mint egy 70*140-esnek (mitnemmondsz) - long story short (bár asszem, ez a hajó már elment), átrendeztem egy kicsit a szobáját, és most nagyon sok a szabad hely, jöhet a legós polc meg az új ágy.

Ilyen volt: 

Ilyen lett:

Amitől egy picit sajnáltam megválni, az a játékkonyha volt, de már évek (!) óta nem volt használatban. Megnéztük együtt a videót, amit akkor készítettem, Dani 2022 karácsonyán, 2 és féléves korában, megtalálta a konyhát a fa alatt - úristen, MENNYIRE cukin beszélt. "Itt van neked egy mikló! Itt vannak neked pohalak! Itt van kávéfőző, aminek nem tudod letölni a tetejét (ez nem tudom, honnan jött :D)!... Mit hozott még Zézuska?"

Úgy belefeledkeztünk a szelektálásba-rendezkedésbe-pakolásba, aztán a takarításba, hogy az ebéd eszembe se jutott, de Dani fél 12-kor reklamált, hogy most azonnal adjak neki enni. Úgyhogy neki gyorsan megcsináltam a két maradék Maultaschét, magamnak meg (a @maradek_nelkul account által inspirálva) tegnapi maradék párolt zöldségből, fokhagymából és maradék tejfölből zöldségkrémlevest, amit még némi fetával és mozsárban apróra tört dióval és mogyoróval, meg sok csilivel turbóztam fel. Szép is lett és finom is és laktató is. Ha már kaja, akkor itt teszek egy kis kitérőt; mióta Milonka írta a húsos posztját, figyelem, hogy mennyi húst eszem, és szerdán semmit, csütörtökön ettem egy kis kolbászt, tegnap többféle májat is, ma pedig bacont és májat is. Nyilván négy nap, az nem reprezentatív, meg nehéz is visszaemlékeznem. Nagyon finom volt mindegyik :D Holnap nem tudom, mi lesz ebédre, de nincs itthon nyers hús, szóval azt kizárnám. 

Na és akkor csendespihenő után elmentünk Remichbe korizni meg szocializálódni, és a jég mondjuk csalódás volt, mert nem igazi műjég volt, hanem ez a műanyag izé, ami nem is csúszik annyira és nem is olyan kemény, mint az igazi. Persze így sokkal kevésbé balesetveszélyes, de normálisan siklani se lehet rajta, és ez látszott is, a gyerekek mind csak gyalogoltak rajta. Én egyetlenegy kört akartam (volna) megtenni rendes tempóban, de egyszerűen nem lehetett, nem csúszott eléggé. Az viszont tök jó volt, hogy Dani épp ezek miatt olyan biztonságosan érezte magát, hogy rögtön el is engedte a kezem és boldogan bukdácsolt mindenfelé. Volt ilyen pingvin, azt néha megfogta, de leginkább nem. És M.-val (a kollégabarátnőm kisfiával) is nagyon jól elvoltak a jégen (is), jó volt őket nézni :)

Megnéztük a karácsonyi vásárt is, nagyon kis visszafogott volt, és az elég ocsmány időjárás ellenére tök hangulatos. Ettünk gofrit meg palacsintát, meghallgattuk a helyi iskola kórusát (szegények, olyan szar volt a hangosítás, hogy a színpad közvetlen közelétől eltekintve kizárólag a gitáros csávó hallatszott, aki kísérte őket). 

A hazafele úton Dani bealudt, ahogy arra számítottam is, úgyhogy itthon már csak gyors vacsora, és le is fektettem. Aztán nekiálltam a mosogatógépet kipakolni, és beletenni a ma reggel óta keletkezett szennyest. The end.

nó filter esti szelfi, pizsamában