blogvember 4

Írok egy kicsit a munkámról, mert a napjaim nagy részét ez teszi ki, nemcsak - nyilván - tevőlegesen, hanem sokat is gondolok rá és stresszelek, ami új, de elég konkrét oka van: egy rendezvény, amit ketten szervezünk egy másik (ilyesmiben szintén tök laikus, és egyébként nálam is újabb) kollégával. Már említés szintjén talán írtam erről. Ez a rendezvény szűk két hét múlva lesz, közel száz fő jelentkezett rá (személyesen, de online is lesznek vagy 30-an), és nagyon sok lesz a "külsős" (nem bizottsági) résztvevő. Főleg prezentációk lesznek és - remélhetőleg - sok kérdés a közönség részéről (persze készülünk az ellenkező eshetőségre is). A napot több órás kötetlen networkinggel zárjuk, amire a többi kollégánkkal együtt mi magunk viszünk ételt-italt. Az előkészítő munka hónapok óta zajlik, valamikor a tavasszal kezdtük - olyan bagatell kérdésekkel, hogy mi is legyen a rendezvény témája, helyszíne és időpontja. Igazából az egyetlen dolog, amit tudtunk, az az volt, hogy idénre kaptunk rá büdzsét, és hogy ez hány fő vendégül látására elegendő. Minden mást a semmiből kellett kitalálni. Szeptember végére sikerült eljutni odáig, hogy meglett a rendezvény nagyjából végleges programja, volt elképzelésünk az előadások témájáról, és elkezdhettünk meghívni embereket, felkérni konkrét előadókat. Azóta (is) folyamatosan kézben kell tartani a szervezést - egyébként ebben szerintem mindketten nagyon jók vagyunk (nekem rengeteget segít az egyetemi tapasztalatom, ahol szinte minden hétre jutott valami szerveznivaló). 

És hát a stressz forrása - a gyakorlati szervezési dolgokon túl - az a felelősség, hogy legyen jó, meg emlékezetes, meg a rendezvény follow-upjaként álljunk majd elő (nem mi ketten konkrétan) mindenféle kezdeményezésekkel, meg lehetőleg ne az legyen a végkicsengés, hogy ennek a munkakörnek a jelenlegi formájában kampec, és mindenki retteg az AI-tól, és temetjük a fordítói szakmát mint kreatív munkát. (Hanem?) 

Egyébként az a vicc, hogy ahhoz képest, hogy mindketten teljesen véletlenül csöppentünk ebbe a szervezésbe, és az elején nehézkesebben is találtuk meg a közös hangot (legalábbis én így éreztem), mostanra nagyon jó tandem lettünk, és nagyon hatékonyan (és jó hangulatban) tudunk együtt dolgozni. És főleg azt tartom nagyon nagy eredménynek - persze nem kéne előre inni a rendezvény bőrére -, hogy bár tök laikusok vagyunk, minimális tapasztalattal, ez kifelé egyáltalán nem látszik, és több irányból is kaptunk olyan visszajelzést, hogy milyen profi a szervezés.

ma reggel az ovinál